Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden kedves jelenlévőt: Vezér Mihály polgármester urat, vendégeinket, a szülőket, rokonokat, a pedagógus kollégáimat és külön nagy szeretettel a ballagó nyolcadikosokat!
Kedves Ballagó Diákok!

Életetek nagykönyvének egy újabb fontos fejezetének a végéhez értetek. Ezzel együtt elszálltak a gyermekévek, s fiatalkorú férfiakká, hölgyekké váltok. Pedig emlékezzetek nem is olyan régen volt, hogy szüleitek kezét szorongatva, izgatottan toporogtatok az első iskolai napon, hogy vajon mi vár rátok?! Hát bizony az első bátortalan betűformálástól eljutni a Pitagorasz-tételig emberpróbáló időszak volt, néha kudarccal, többször sikerélménnyel tarkított utakon. Ezeken az olykor nem könnyű utakon igyekeztünk MI tanítóitok, tanáraitok tudásunk legjavát nyújtva irányítgatni szárnypróbálgatásaitokat. Igyekeztünk úgy megtanítani titeket gondolkodni, hogy nem adtunk mindent készen. Sem dolgokat, sem gondolkodási mintákat. Ezzel kapcsolatban mondta még kezdő pedagógus koromban öreg barátom, hogy látni tanítsd meg a tanítványod! – a gyerekek gyorsan tanulnak. Aztán már csak kérdezned kell tőle: mit láttál? Valóban úgy érzem, hogy igaza volt, mert az a miénk igazán, amit nehezen értünk, amit fel kell fedeznünk, aminek az összefüggéseit fel kell ismernünk. Eddig ez az iskola jelentette számotokra a teljes világot, a felkészülést a felnőtt életre. Mert mindaz, ami veletek itt történt, cél és értelem szerint való, beíródott életetek nagykönyvének ezen fejezetének lapjaira. Feladatunknak éreztük, hogy segítsünk benneteket a személyiség, a jellem kifejlesztésében. Még akkor is, amikor ti az óvó-intő-szigorú szót kemény szívvel elutasítottátok, nem látva meg, hogy a tanár is csak egy magasabb szándék eszköze az életetekben. Adjunk hálát ezért a sorsnak, hogy egybegyűjtött bennünket e nyolc esztendőre, egymás útitársául rendelt bennünket, diáknak a tanárt, tanárnak a diákot. Örüljünk azért annak is, hogy itt emberséges, szeretetteljes kötődés kapcsolta a tanárt diákjához, diákot tanárához, amelyben bár nem mindig a megbocsátás, belátás kerekedett felül, de igyekeztünk mi is, szüleitek is a lehető legjobbat, legtöbbet kihozni belőletek.
Az emberiség legfontosabb ismereteit tantárgyakban kínáltuk fel néktek, A jó tanár, mint a hegyivezető – aki legjobban ismeri az utat, de maga is újra meg újra végigjárja-, mi is veletek voltunk ezeken a tanulási utakon. Számunkra az egyik legtalányosabb kérdés mindig, hogy egymásra talál-e a diák és a tanár gondolkodása, személyisége? Nem volt könnyű dolgunk! Boldogok leszünk, ha magatokkal viszitek a tanulás és tudás tiszteletét és méltóságát, s képesek lesztek megérteni az alma mater üzenetét.
Legyetek legalább olyan sikeresek, mint közületek azok, akik munkájuk, kitartásuk eredményeként itt a ballagási ünnepségen vehetik át iskolánk kitüntető címei közül a következőket:

Nyolc éven át elért kitűnő tanulmányi eredményéért az iskola plakettjét kapja: Ruff József A 2018/19. tanévben: az „Év rajzosa” díjban részesül – Papadopoulou Dimitra Timia, az „Év kémikusa”, az „Év biológusa”, az „Év fizikusa” – Ruff József, Kitűnő tanulmányi eredményéért „Oklevelet” kap – Bánkúti Sára, Szabó Benedek Zoltán, Nevelőtestületi dicséretben részesül: „kitűnő tanulmányi eredményéért és a tanulmányi versenyeken nyújtott kiemelkedő teljesítményéért” – Ruff József, kiemelkedő tanulmányi eredményéért” – Szabó Benedek Zoltán, „a tanulmányi versenyeken elért kiemelkedő teljesítményéért” – Várhegyi Melinda, „kiemelkedő közösségi munkájáért és a sportversenyeken elért teljesítményéért” – Korozmán Mercédesz Csilla, Győrfi Ádám, „kiemelkedő közösségi munkájáért” – Pozsgai Anna Csenge, Pálvölgyi Jázmin Kíra, Loós Máté Dominik, „a sportversenyeken elért kiemelkedő teljesítményéért” – Hodula Máté Ádám.

Iskolánk falai között az előző 52 tanévben sok nagyszerű ember nevelkedett. Ha csak kicsit körül néztek, és szüleitekre gondoltok, vagy idősebb ismerőseitekre, tudnotok kell, hogy sokukat mostani tanáraitok tanították, indították el az életben, amire nagyon büszkék valamennyien.

Kedves Szülők! Hozzátartozók, Barátok!
Köszönjük, hogy kísérték fiaikat, lányaikat, tanítványainkat eddigi útjukon. Úgy érzem, hogy azért, amilyenek lettek ezek a diákok, s amilyen lesz az életük, abban közös felelősségünk is van. S az ebből fakadó feladat önöknek nemcsak teher, hanem életcél. Tudom, hogy a szülői szeretet feltétel nélküli és önzetlen. A szülő gyermekéért mindenre képes, pedig tapasztalom, hogy egyre nehezebb megfelelni a környezet elvárásainak. Sok áldozattal jár a gyermeknevelés, de csodálatos dolog. Örüljünk együtt az ifjúvá vált gyermekeinknek! Itt és most köszönöm meg azon kedves szülők munkáját, akik több éven keresztül önzetlenül segítették, nem csak az osztályközösségben folyó munkát, hanem támogatták iskolánk nevelő-oktató céljainak elérését: az iskola plakettjét kapják – Dr. Pozsgainé Szabó Éva és Dr. Pozsgai Imre

Tisztelt Kollégák! Kedves osztályfőnökök: Erika néni, Andi néni, Jutka néni, Vali néni, Gabi néni, Marika néni, Mariann néni! Köszönöm az elmúlt 4-4 esztendőben kifejtett áldozatos munkát. Elhagynak bennünket a tanítványi arcok, szemek, mozdulatok, melyek olykor bosszúságot, múlékony haragot, de legtöbbször örömöt, csaltak elő az érzékenységre hajlamos, de hivatásunk létfontosságában makacsul hívő pedagógusi lelkünkből. A szívünkhöz nőtt fiatalokat útjukra bocsájtjuk, és mától csak reménykedünk, hogy az átadott legszükségesebb tanácsokkal jól sáfárkodnak a majd.

Kedves Ballagó Diákok!

A műsorban elhangzó dal néhány sorát idézve búcsúzom tőletek:

„Maradnék, de érzem, hogy mennem kell
Mert vár valahol egy másik út
Hogyha most is úgy szeretsz engedj el
Ma már nem köt ide, csak a múlt …”
„… A szívetekben ott lapul az érzés
Soha semmi nem lesz ugyanúgy már
Egyedül csak védtelen gyermek vagy…
Ne akard, hogy mindenre rögtön választ kapj
Egyszer tiéd lehet a világ „
„… A képen ott leszel mindig ahogyan régen
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék
Leperegnek az utolsó könnyek…”

Kívánjuk, hogy boldoguljatok! Minden jót kívánok Nektek!